találékony
találékony melléknév -an, -abb
A dolgok elintézésének módját, megoldásuk gyorsan megtaláló, magát minden helyzetben feltaláló, zavarba nem jövő, hasznos ötletekben gazdag; leleményes. Találékony elme; találékony diák, katona. Találékony módon segített magán. A szó engedelmes szolgája a találékony észnek. (Vas Gereben) Azt tartották felőle, hogy soha gonoszabb, bosszantásra találékonyabb gyermek nem volt nálánál a földön. (Jókai Mór)
találékonyság.
