találkozás
találkozás főnév -t, -ok, -a
Általában a találkozik (főként 1–5) igével kifejezett történés: az a tény, hogy vki (vmi) találkozik vkivel, vmivel.
1. Kül. az a tény, hogy vki találkozok vhol vkivel; véletlen egymásra találás v. szándékos összejövetel. Kellemes, kényelmetlen, megbeszélt, váratlan, véletlen találkozás; előadáson, a megbeszélt helyen, színházban, az utcán való találkozás; barátaival, ellenségével, szüleivel való találkozás. Hány órakor lesz a találkozás? Az olvasókkal való találkozása sok érdekes kérdést vetett föl az író számára. Ha szép lyánnyal van találkozásom, Gondomat még mélyebb sírba ásom. (Petőfi Sándor) Mind a ketten másképpen álmodtak erről a találkozásról. Költőinek, gyöngédnek képzelték. (Petelei István) Csak mikor a magas kőkerítésbe illesztett ajtón benyitottam, akkor gondoltam a fehérruhás normand asszonyra, akivel tegnap éjszaka oly különös találkozásom volt. (Kuncz Aladár)
2. (ritka) Összejövetel, találkozó. Volt iskolatársak találkozása. A találkozást a szálló különtermében tartották meg.
3. Két v. több térbeli dolog, alakulat érintkezése, ill. ennek helye. A két folyó találkozása; az útvonalak találkozása. A város a hegyek és a síkság találkozásában fekszik.
4. (átvitt értelemben) Két v. több jelenségnek, dolognak időbeli v. térbeli közvetlen közelsége, ill. egybeesése. A körülmények, a véletlenek találkozása. || a. (átvitt értelemben) Két v. több személy gondolatainak, véleményének véletlen egybeesése, azonossága. Eszmék, vélemények találkozása; nagy elmék, szellemek találkozása.
találkozási.
