találós
találós melléknév -an, -abb
1. <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Találós kérdés: népi hagyományként élő, nem ritkán ritmikus és rímes formában állandósult tréfás fejtörő k.; találós mese: olyan rendsz. rövidebb m., amelyben v. a mesélő, v. a mese egyik szereplője egy v. több tréfás fejtörő kérdést tesz föl, s erre v. ezekre rendsz. a hallgató(ság) felel meg. Találós meséjét sem a marokkói, sem az aragoni herceg nem tudja megfejteni. (Ambrus Zoltán) Milyen jó, hogy én itt ülhetek a szekéren a gazda mellett, és hallhatom ezt a gyönyörűséges találós mesét. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Találékony, leleményes. Bátorság dolgában helyén állott János, | Találós ész sem volt ő nála hiányos. (Petőfi Sándor)
