talapzat
talapzat főnév -ot, -a
1. <Építészetben> az oszlopnak az a része, amelyen a törzs nyugszik; az oszlop alapja.
2. <Szobrászatban> alépítmény, amelyen a szobor v. a szoborcsoport nyugszik. A két tábor között állt az a kolosszális szobor, azon a gránit talapzaton. (Jókai Mór) A nagy szoborhoz nem hiányzik a talapzat reliefje sem. (Péterfy Jenő)
3. Vmely műtárgyat tartó, alátámasztó, magasító alapzat.
Szóösszetétel(ek): talapzatkő.
talapzati; talapzatos; talapzat.
