támfa
támfa főnév
1. (építészet) Általában <ácsolásban, dúcolásban> alátámasztásra használt, erre alkalmas faoszlop, gerenda, fa. A vágatot támfakkal erősítették meg. || a. (bányászat) <Kül az ácsolatban> süvegfa, olykor közvetlenül a kőzet alátámasztására való gömbfa. Ideiglenes támfa. A támfákat alul meghegyezik.
2. (villamosság) Hosszabb-rövidebb faoszlop, rúd a szabad vezeték póznáinak megtámasztására.
támfás.
