tan
tan főnév -t, -ok, -a
1. (gyak. többes számban) Olyan elv, tétel, tanítás, amely több mással együtt tudományos, világnézeti, ideológiai rendszert alkot. Buddha tanai; vmely tan szerint; forradalmi, kommunista tanok; a szocialista tanok; misztikus, vallási tanok; a felvilágosodás, a marxizmus-leninizmus tanai; vkinek a tanait követi; tanait vmire építi; vkinek a tanait elsajátítja. Rossz hír kering az udvarban felőled, Hogy új tanoknak hiveűl szegődtél. (Madách Imre) || a. Vmely (tudományos) kérdésre vonatkozó v. vkitől származó tanítások összessége. A szintagmák tana. Egy császári poroszló járja be a falvakat; a megbízatása az, hogy minden olyan parasztot, aki Luther tanát vallja, üldözzön ki az otthonából. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka, régies) Életelv, meggyőződés. Nem csüggedni, fiatal ember, ez az én tanom. (Vas Gereben) Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat. (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. tanelv; taneszköz; tanfegyelem; tanképesítés; tankertészet; tanköltészet; tanmód; tannyelv; tanregény; tanrendszer; tanrepülőgép; 2. alaktan; alkotmánytan; államtan; állattan; ásványtan; bonctan; bölcsészettan; címertan; csonttan; egészségtan; éghajlattan; élettan; embertan; emberméréstan; éremtan; erkölcstan; erőműtan; fejlődéstan; fénytan; földtan; földrengéstan; gazdaságtan; géptan; gyógyszertan; gyógytan; hangtan; háromszögtan; háztartástan; hittan; hőtan; időjárástan; illemtan; járványtan; jelentéstan; kortan; kórtan; költészettan; könyvtártan; közegészségtan; kőzettan; közgazdaságtan; kristálytan; légkörtan; lélektan; madártan; mennyiségtan; mértan; módszertan; mondattan; néplélektan; neveléstan; növénytan; nyelvjárástan; nyelvtan; oklevéltan; orvostan; örökléstan; őslénytan; összhangzattan; pénzügytan; régiségtan; rendszertan; rovartan; sejttan; stílustan; számtan; származástan; szépműtan; széptan; szertartástan; szilárdságtan; szókincstan; szónoklattan; szótan; szótártan; szövettan; talajtan; tanítástan; tereptan; természettan; tévtan; üzemtan; vallástan; vegytan; verstan; vízműtan; zsigertan.
