tanácsjegyző
tanácsjegyző főnév (1945 előtt)
1. (jogtudomány) <Tanácskozó testületekben, főként bírósági tárgyalásokon> a jegyzőkönyv vezetését a megbízatás idejére ellátó személy. A tanácsjegyző felolvasta az előző ülés jegyzőkönyvét.
2. (közigazgatás) <Igazgató testületekben, önkormányzatokban> magasabb rangú adminisztratív tisztviselő. Egyetemi, fővárosi tanácsjegyző.
tanácsjegyzői; tanácsjegyzőség.
