tanító
tanító melléknév és főnév
I. melléknév -lag
1. Olyan, aki, amit tanít. A gyermekét tanító apa; a fiókáit tanító madár.
2. A tanítást segítő, oktató jellegű. Tanító módszer; tanító példa. || a. (irodalomtudomány) Tanító költemény: tanköltemény.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki az általános iskola alsó tagoztában – régebben az elemi iskolában – (megfelelő képesítés alapján) foglalkozásszerűen tanít (1). Állami, falusi, városi tanító. || a. E hivatás betöltéséhez szükséges képesítéssel bíró személy. Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet. (Petőfi Sándor) Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) A tanító úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. (Móra Ferenc)
2. Az a személy, aki beszédeivel v. írásaival vmely közösség gondolkozására nagy hatással van. A kor nagy tanítója. Szóljon helyettem Seneca; ezen nagy tanítótul nem lesz oly kemény… a tanúság [= tanulság]! (Kármán József)
Szóösszetétel(ek): 1. tanítóélet; tanítófeleség; tanítóhiány; tanítóképzés; tanítólakás; tanítótestület; tanítóválasztás; 2. házitanító; kántortanító; néptanító; szaktanító; tánctanító; vándortanító; zenetanító.
tanítói; tanítós.
