tántoríthatatlan
tántoríthatatlan melléknév és határozószó, (régies) tántoríthatatlan (választékos)
I. melléknév -ul, -abb Olyan <személy>, akit álláspontjától, felfogásától nem lehet eltántorítani, erősen ragaszkodik hozzá; szilárd meggyőződésű, megingathatatlan. Tántoríthatatlan ellenfél; tántoríthatatlan híve vkinek, vminek. Farkas tántoríthatlan vala nézeteiben. (Eötvös József) || a. Ilyen személyre valló, hozzá tartozó, tőle származó. Tántoríthatatlan bátorság, elhatározás, hit, nyugalom; tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodik vmihez; tántoríthatatlanul hisz vmiben. A joghoz, melyet… megfontolva követelt, tántoríthatatlanul ragaszkodik. (Kossuth Lajos)
II. határozószó (régies) Tántoríthatatlanul. Hazáját Tántoríthatlan szerette. (Jókai Mór)
tántoríthatatlanság.
