tántorog
tántorog tárgyatlan ige -tam, ..rgott, -jon; -ni (..rgani) (hangfestő)
1. <Ember, állt> botladozva, erősen meg-meginogva, esetleg dülöngélve, ide-oda támolyogva mozog, megy. A részeg ember tántorog. Kimerülten tántorog az ágyig. A nagy erőszaktól [= erőfeszítéstől] Lászlóval tántorog a ló, | És lerogy összeszorult páráját nyögve kifúván. (Vörösmarty Mihály) S mintha most ocsúdnék forró-hideg lázból, Tántorogva ment ki az apai házból. (Arany János) Fel is öntött a garatra; néha úgy lép, mintha tántorogna. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben) Aztán miért, miért is Vágynék magasra bármi hő kebel? | Éljen magának, és keresse a kéjt Mellyel betölti az arasznyi létet, | S tántorogjon ittasan Hádes [= az alvilág] felé. (Madách Imre) Egy rebbenésig élni nyögve sírva, Vagy kéjmámor közt tántorogni sírba… Hol itten a különbség? (Reviczky Gyula)
2. <Láb> meg-megrogyva csetlik-botlik, ingadozik. Az én lábam ide s tova tántorog. (Petőfi Sándor) Tántorog a lába, szédeleg a feje. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Széles ország-út az élet, És mi rajta vándorok; Elfáradunk, elepedünk, Vérző lábunk tántorog. (Tompa Mihály) Minek magunkat lassan ölni? | Nem jobb egyszerre megdögölni? | Mint rokkant lábbal tántorogva… Rossz, messzi csillagokba nézni S régi dicsőséget idézni. (József Attila)
3. (átvitt értelemben) <Felfogásban, álláspontjában, magatartásában> ingadozik, habozik, <erkölcsileg> bizonytalankodik. Közönséges napokban csak megáll Más is helyén, De majd ha minden ember tántorog, Ottan leszek majd, s nem tántorgok én. (Petőfi Sándor) Ki még most is tántorogna, Annak többé nincsen üdv. (Arany János)
4. (elavult, költői) Hánykolódik, inog. Mozdúlnak a hegyek, a föld tántorog. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: betántorog; eltántorog; előtántorog; előretántorog; hátratántorog; hazatántorog; kitántorog; letántorog; odatántorog; végigtántorog; visszatántorog.
tántorgás.
