I. melléknév Olyan, aki tanul (vmit). Csillagászatot tanuló ember; gyorsírást tanuló növendék; az egyetemen tanuló parasztifjak. A mi deákunk… faluról falura bejárja az atyafiait – Arisztotelesnek ott egynehány terminusit kipöki, de deákul már szégyenlene beszélni azért, hogy az asszonyok tanuló deáknak ne tartsák. (Mikes Kelemen) || a. Tanuló számára való. || b. (ritka, 1945 után) Tanulásra fordított <szabad idő>. Tanuló délután.
II. főnév -t, -ja
1. (hivatalos) Alsó v. középfokú iskolába beiratkozott és ott tanulmányait rendszeresen folytató fiú v. leány. Általános iskolai, gimnáziumi tanuló;→ipari tanuló;→bejáró tanuló;→nyilvános tanuló;→rendes tanuló; jó, rossz tanuló; a tanulók előmenetele, magaviselete, szorgalma. Ismerték Gyuszit. Afféle ál rossz tanuló volt, kinek csak a szája járt, s úgy „fújta” a leckét, mint „a vízfolyás”. (Kosztolányi Dezső) Menyasszony volt… Komoly, | feketehajú, bubis nő, mikor | ötödikben, már rendes tanuló, | beült közénk a padba, ámuló | szemmel néztük. (Szabó Lőrinc)
2. (1945 előtt) <Iparosnál v. kereskedőnél> inas, tanonc. Tanuló felvétetik.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.