tanulság
tanulság főnév -ot, -a tanúság [ú v. u]
1. Példából, eseményből, tapasztalatból levont, természetesen következő, önként adódó hasznos ismeret, okulás. Erkölcsi, legfőbb, üdvös tanulság; tanulság következik vmiből; tanulságot → leszűr; vmiből levonja a tanulságot: okul belőle; (sajtónyelvi) tanulságul szolgál vmi: tanulság vki számára. Ebből az a tanulság, hogy… Jegyezd… az égre Örök tanúságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) Szophoklész fő célja az volt, hogy tanulságokat vonjon le a Végzet játékszereinek szomorú vergődéséből. (Ambrus Zoltán) Új drámát kellene játszani… új szépségek új tanulságaival. (Karinthy Frigyes) A szánalmas kis tanulság, | amit szereztem, annyi csak, | hogy: ember, rejtsd el magadat! (Szabó Lőrinc)
2. (tájszó) Tudás, tudomány.
3. (ritka, tájszó) Tanulás, iskolázás.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Tanúság, tanú, bizonyíték. Én nem vagyont, kincset pazarlék,… Hanem jövendőt, biztos állást, Meg ami erre útnyitó, Légvárak, ábránd- s délibábért… Tanulság: egy vándor cipó. (Arany János)
