tanúság [1] [ú v. u] főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. (választékos) Az a tény(állás), magatartás v. állítás, amely bizonyít vmit; bizonyság, bizonyíték. Vminek a tanúsága szerint; vminek a tanúságára hivatkozik; tanúságul hív vkit, vmit. Ennek tanúságául kiadták ezen oklevelet. Ez a gólya tanúság rá, hogy ő ártatlan. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Bizonyságtétel, bizonyítás; tanúskodás. Vkinek a tanúsága szerint; tanúságot→tesz; tanúságot tesz bátorságáról, nagylelkűségéről, ügyességéről: vmilyen jelét, bizonyítékát adja annak, hogy bátor stb. Hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen! Ha nem hisz a vezér, ma-holnap itt lesznek, S a hallott beszédről tanúságot tesznek. (Arany János)
2. (jogtudomány) Hivatalos (bírói stb.) eljárás során tanúként való szereplés, tanúskodás, tanúi minőség. Vállalja, megtagadja a tanúságot.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.