tanúsít
tanúsít [ú v. u] tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. (hivatalos) Bizonyít, igazol vmit. Községi igazolvánnyal tanúsít vmit. Alulírott tanúsítom, hogy X. Y. a mai napon…
2. (választékos) Vki tanúsít vmit: vki vmely tulajdonságának jelét adja, vmilyen állásfoglalást mutat, vmilyen módon viselkedik. Állhatatlanságát, ellenállást, ellenséges v. kétértelmű magatartást, ellenszenvet, kiváló v. gyenge előmenetelt, rendkívüli erőt, érdeklődést, hidegvért, hősiességet, megértést, rokonszenvet tanúsít. Szerzőnk… dicsérendő lelkiösmeretességet tanúsít. (Arany János) Különös vonzódást tanúsított a dicső hadsereg tisztjei iránt. (Csiky Gergely)
tanúsítás; tanúsítgat; tanúsítható; tanúsító; tanúsított; tanúsíttat.
