táp
táp főnév -ot, -ja
1. (régies) Táplálék. (1). Könyörgök, Juttass nekem ágyat, tápot és ruhát. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A vadaknak tápjok elfogyott. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult szókapcsolatokban, csak tárgyragos alakban:> olyan tény, tett, magatartás, amely egy másik ténynek v. vmely folyamatnak, emberi magatartásnak megerősítésére, gyarapítására, növelésére alkalmas. Tápot ad, merít, nyer, nyújt vki, vmi vkinek, vminek. Viselkedése új tápot adott a gyanúnak. Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. (Vörösmarty Mihály) Természet és szives család-kör Lelkének új-új tápot ad. (Gyulai Pál) Tatár… örült, hogy a vita új tápot kapott. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. tápanya; tápáram; tápberendezés; tápcukor; tápegység; táphatás; tápilleték; tápmedence; táppor; tápszivattyú; tápszükséglet; táptartalom; tápvezeték; tápvíz; 2. hadtáp; lótáp.
