tapasz
tapasz főnév -t, -ok, -a
Általában tapadós anyag, amellyel vmit beborítanak.
1. Trágyalével, szalmával, polyvával, törekkel összegyúrt és jól megtaposott sár, amelyet apró, cipó formájú darabokban a falra vernek, hogy vele a falat bevonják, ill. hogy a falon levő hézagokat betömjék. Tapaszt gyömöszöl, gyúr. Jól simítsd a tapaszt, görcsös ne legyen a fal! || a. Sárból készült vakolat a fal felületén. A falról mindenütt lehullott a tapasz. Leverte a falról a régi tapaszt. A tapasz lemállik, kutya macska pusztul. (Arany János)
2. Olyan anyag, amelyet asztalosok, kőfaragók és szobafestők vmely érdes felület lesimítására, simává tételére használnak.
3. (régies) Olyan – szobahőmérsékleten szilárd, de melegítéskor meglágyuló, rendsz. gyógyító hatású szert is tartalmazó – anyag, amelyet meglágyítva vászonra stb. kenve a bőrre v. a sebre helyeznek. Gennyfakasztó, hólyaghúzó tapasz. Oly írat [= írt] vevék, Olyan halálost, melybe mártva kés, Hol vért ereszt, nincs oly varázs tapasz,… hogy… Megmentsen a haláltól valakit. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (egészségügy) Seb leragasztására v. sebészeti kötszer rögzítésére való szer, amely bizonyos esetekben, helyi hatás elérése végett gyógyszert is tartalmaz. Tapasszal ragasztotta le a sebet. A kötést tapasszal rögzítette. Barabás… a csonttöréses helyet, csíkos rögzítést alkalmazva, leragasztotta a tapasszal. (Kosztolányi Dezső)
4. (kertészet) Az az anyag, amellyel a gyümölcsfák sérüléseit, ill. a levágott gallyak csonkjait bevonják.
Szóösszetétel(ek): 1. tapaszfal; tapaszkészítő; 2. angoltapasz; ragtapasz; sebtapasz; szépségtapasz.
tapaszos.
