1. (hangutánzó) <Tetszés, helyeslés, ünneplés kifejezéseként, újrázást, ráadást sürgető megnyilvánulásként> a tenyér többszöri összeverése, ill. az így keletkező hangok együttes hangzása. Dörgő, egetverő, falrengető, hosszan tartó taps;→nyílt színi taps; szünni nem akaró, ütemes, viharos, zúgó taps; felhangzik, felzúg, lecsendesül a taps; tapsra vár; tapsot→kap; lelkes tapssal fogad vmit, üdvözöl vkit. Voltaire érdeminek szép köszönet vala | Párizs tapsai közt a fejedelmi csók. (Berzsenyi Dániel) Fel, tapsra hát, ki jó barát, | S Robin megjavítja magát. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kár, hogy kevés volt a közönség. |Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. (Ady Endre)
2. (sport, hangutánzó) Vezényszót helyettesítő v. kiegészítő jeladás versenyzők indulására. A többiek csak vezényszóra, tapsra indultak, nem pisztolylövésre. (Kosztolányi Dezső) || a. (hangutánzó) Ütemet jelző ismétlődő tenyérösszeverés <tánc-, torna-, énektanításban>. Tapssal kísérik a táncot; tapsra táncolnak, tornáznak.
3. (átvitt értelemben, választékos) Népszerűség; siker. Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, mint a hazát. (Arany János) E kurta élet hány tapsot adott, És mennyi gyászt, kudarcot és csalódást. (Juhász Gyula)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.