tapsol
tapsol ige -t, -jon
1. tárgyatlan (hangutánzó) <Tetszés, helyeslés, öröm v. ünneplés kifejezéseként> tenyerét gyorsan, egymás után többször csattanó hangot előidézve összeüti. Lelkesen, ütemesen tapsol vkinek. Toldi felmutatja a fejet a kardon, Nagy rivalgás támad két felől a parton: Tapsolnak, kiáltnak, zászlót lobogtatnak. (Arany János) Az előadást percekre föl kellett függeszteni, mert a taps nem akart megszűnni. Tapsolt mindenki, a páholyok, a zártszékek, a kakasülő, tapsolt kihajolva páholyából… Ákos is. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Tapsol vkit, vmit: tapssal ünnepel vkit, ill. tapssal jelzi, hogy tetszik neki vmi. Sokáig tapsolták. Igazi művésznő, akit ismerni és tapsolni fog az ország (Tolnai Lajos) || b. tárgyatlan Tenyerét egyszer v. néhányszor összeütve jelt ad. Egyet tapsol. A basa tapsolt, és a szolgák beléptek a szobába.
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Tapsol vkinek v. vminek: lelkesen helyesel vkinek, együttérez vele, ill. helyesel vmit. Én is tapsoltam neki, amikor nem futamodott meg a nehézségek elől. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) Diadalmasan örül, ujjong. Aki maga vesztén nevet, bolond az; aki másén tapsol, gonosz az. (Csokonai Vitéz Mihály) Buda gyalázatán szíved örül, tapsol? (Arany János)
Igekötős igék: beletapsol; kitapsol; megtapsol; végigtapsol.
tapsolás; tapsolgat.
