táró
táró melléknév és főnév
I. melléknév (-n) Olyan, aki, ami tár (1–2) vmit. A karját feléje táró gyermek. A bizonyítékot elém táró levél.
II. főnév -t, -ja (bányászat)
1. A bányának a külszínről megnyitott, vízszintes v. majdnem vízszintes térsége. Melyik táróban dolgozik? A táróba új gépeket hoztak. || a. Kül. ehhez a térséghez vezető folyosó. Szállító, szellőztető táró. A táró szája.
2. A táróban dolgozók összessége. A tízes táró jár az élen.
Szóösszetétel(ek): 1. táróboltozat; táróhajtás; tárókapuzat; tárószáj; tárószint; 2. altáró.
tárós.
