1. Olyan személy, aki társalog. Egymással társalgó nők és férfiak.
2. A társalgásban szokásos kifejezési, közlési módhoz hasonló; ilyen modorban tartott; ilyen modorban otthonos. Társalgó hangon beszél vkivel. A társalgó szónoklat, minthogy színpadi készületeket [= fogásokat] nem használ…, könnyűnek tetszik. (Kemény Zsigmond)
II. főnév társalgót, társalgója
1. (főleg jelzővel) Társaság(ok)ban beszélgető, csevegő személy. Nem szeretem a nehézkes társalgókat. A kisasszony olyan pompás társalgó volt, hogy mindjárt át tudta melegíteni, akivel beszélgetett, mintha tízéves ismerősök volnának. (Mikszáth Kálmán)
2. <Főleg szállóban, üdülőben, klubban> társalgás céljára berendezett, erre használt helyiség. A szálloda társalgója. A feketekávét a társalgóban szolgálták fel. (Tolnai Lajos) Nagy és tágas konyha volt ez, s nemcsak konyha volt, hanem társalgó is, volt benne ebédlőszekrény, ebédlőasztal is, itt laktak nappal, itt is ebédeltek. (Móricz Zsigmond)
3. (régies) Illemre v. választékos társalgásra és ilyen levelezésre oktató könyv. A művelt társalgó szerint ez nem illik. Névnapi üdvözletét a művelt társalgóból írta ki. || a. (ritka) Idegen nyelven való társalgásra tanító könyv. Vásárolj magadnak egy francia társalgót.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.