társas
társas melléknév -an, -abb
1. Együttesen, közösen végzett <tevékenység>. Társas gazdálkodás, termelés; a föld közös, társas megmunkálása. [Az idősebbik Dumas] dolgozótársakat alkalmazott… [De] kimutatható, hogy itt nem lehet szó a névnek egyszerű bérbeadásáról, hanem… csak… társas munkáról. (Ambrus Zoltán) || a. Több személy szövetkezése útján létrejött <vállalat, vállalkozás>. Társas cég, üzlet, vállalkozás. || b. Olyan <játék, szórakozás, utazás>, amelyben nagyobb társaság vesz részt. Társas kirándulás, utazás, vacsora. A megelőző évben mindennapos látogatója volt társas összejöveteleinknek Czakó Zsigmond. (Jókai Mór) || c. (régies) Vmely közösségre, társaságra jellemző, vele kapcsolatos <hangulat, lelkiállapot>. Szép itt a ragyogó nap déli tekintete… Édesek a szerelem forró ölelései, és a Társas öröm víg énekeit mindenki szerette. (Vörösmarty Mihály)
2. Az emberi együttéléssel kapcsolatos, azt jellemző <jelenség>, a közösségi életre irányuló, azt tükröző <magatartás, viselkedés>. Társas élet; társas ösztön, törekvés, tudat. || a. A közösségi életből folyó. Társas kapcsolat, viszony. || b. az emberek együttélésében szokásos; társasági. A társas érintkezés szokott formái. Hazudni rút. Ez ellen a morál, | A társas illem egykint perorál. (Arany János) Bocsásd meg, egy percig ha feledém A szigorú társas szabályokat. (Madách Imre)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <jelenség>, amely a társadalom tagjainak együttélése és közös munkája eredményeként jön létre. A közönség hasztalan várja a botrányt, mert akiktől ezt várja, azokat társas fegyelem korlátozza. (Vas Gereben) Kívántam kort, mely nem küzd semmiért, Hol a társas rend megszokott nyomát [= kerékvágását]… Nem bántja senki. (Madách Imre)
4. Közösségben élő, abba be(le)illeszkedni tudó <személy>. Az ember társas lény. Az ember társas lélek, mint a hangya vagy a lúd, vagy a juh. (Gárdonyi Géza) || a. (régies) Társaságot kedvelő <személy>. Ki durva, vagy szelíd, ki társas, vagy rideg, Mégis mindeniknek szívén van egy pecsét, Mely jegyzi és őrzi az emberség becsét. (Csokonai Vitéz Mihály)
5. (elavult) Szövetséget alkotó, szövetséges. Számítsd fel… az ujjaidon… Az adót, mely hozzánk befoly összesen, a társas városok által. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): társasautó; társaskocsi.
