tarthatatlan
tarthatatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan, aminek fenntartása, fennmaradása tovább már nem lehetséges v. nem tűrhető. Tarthatatlan állapot, körülmények. Az én itteni helyzetem mind tarthatatlanabbá kezd válni. (Arany János) Bizony,… főtisztelendő úr, mi nagyon szoktuk bántani a társadalmi viszonyokat… Mi azt tartjuk…, hogy a mai társadalmi viszonyok tarthatatlanok. (Ady Endre)
2. (katonaság) Olyan <hely, helyzet>, amely tovább nem védhető, amelyet fel kell adni. Az első állások, a várfalak tarthatatlanná váltak.
3. Érvekkel megdönthető, cáfolható <megnyilatkozás>. Tarthatatlan állítás, érv.
4. (elavult) Olyan, amit nem lehet megakadályozni; feltartóztathatatlan. Ha földrengés a sziklát helyéből megindítá, nem rohan-e tarthatatlanul a mélységbe? (Eötvös József)
tarthatatlanság.
