tartogat
tartogat tárgyas ige -tam, -ott ..asson
1. <Vmely dolgot, tárgyat> magának őrizget, nem ad oda, nem használ fel, nem ad el. Sokáig tartogatta, de végre kénytelen volt eladni. || a. Hosszabb, rövidebb ideig rejtve v. elzárva tart, őriz vmit. Mondd meg, mit tartogat urad abban a kis házikóban? (Mikszáth Kálmán) Tán cinegét tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni? (Móra Ferenc) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely jelenséget, érzelmet, ingert, megnyilatkozást> nem enged hatni, érvényesülni, kinyilvánítani, kielégíteni. Tartogatja étvágyát vmire. Ön tartogatja e szót, mely engem boldoggá tehetne. (Jókai Mór) || c. (Meglepetésül) tartogat: <vmit, főleg bizalmas hírt, titkot> hosszú ideig őriz, hogy azután adandó alkalommal nyilvánosságra hozva annál nagyobb hatást érjen el vele. Minden jóravaló író tartogat valami meglepetést az elbeszélés végére. (Mikszáth Kálmán) A szenvedély… annál több örömet tartogat számunkra, mennél inkább fékezzük. (Kosztolányi Dezső) || d. (átvitt értelemben, választékos) <Képzeletbeli felsőbb hatalom, megszemélyesített sors vmely jövendőbeli állapotot> szán vkinek. Senki sem tudja hogy, mit tartogat számára a jövő. Az élet már adott sokat, Bódítót, furcsát és keservest, De még valamit tartogat. (Ady Endre) Ha nem kell senki már és senkinek se kellek S testem eloszlik, És lelkem is véle foszlik… Mit tartogat Akkor a végső pillanat? (Tóth Árpád)
2. (ritka) Sokáig, állhatatosan, megújuló igyekezettel tart vmit vmihez. A tűzhöz tartogatja gémberedett kezét. Ne tartogasd elém azt a gyertyát.
tartogatás; tartogatható; tartogató; tartogatott; tartogattat.
