1. (hangutánzó) <Ember, állat> száját, csőrét többször egymás után szélesre, tágra nyitja, és a levegőt mintegy kapkodva szívja be; tátogat. A vízből kimentett gyermek sokáig tátogott. Beh sok rigó!… | Jaj ni, hogy tátognak ott. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A gyík tátogott, lustán s megdagadva, | és ártatlanul – és elégedetten | nézett föl rám. (Szabó Lőrinc) || a. (kissé tréfás) <Vmely hirtelen indulat következtében> a száját nyitogatja, de nem tud beszélni. Tátog, mint a szárazra vetett hal: meglepetésében, zavarában nem tud szóhoz jutni. Csak tátogott a méltatlankodástól. Ne tátogj, hanem beszélj! A megtisztelt csak tátogott, mint a partra rángatott potyka. (Jókai Mór)
2. (irodalmi nyelvben) Tátong (1, 1a). Mély üreg tátog a hegy oldalában. Tátog a seb véres oldalán. (Vörösmarty Mihály) Az ágyúk fekete szája most még némán tátog a vár felé. (Gárdonyi Géza)
tátogás.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.