tátongó
tátongó nb -n v. -an, -bb
Olyan, ami tátong (1–3). Tátongó bombatölcsérek feketélltek a földeken. Tátongó szakadék, örvény nyílt a lábuk alatt. Halálával tátongó űrt hagyott maga után. A házastársak közt tátongó szakadék támadt. Tátongóan üres nézőtér előtt játszottak. A golyó tátongó sebet ütött rajta. Nézzünk végig a magyar színház üresen tátongó páholyain, miket csak külföldi hang- vagy zeneművész képes megnépesíteni. (Kossuth Lajos) Berényi … jött fürge mókusával, | Révai tátongó fene farkasával. (Arany János) Csúnya, tátongó seb volt. (Kosztolányi Dezső) Vak tátongó mélység szélén fut és egyre fut… (Babits Mihály)
