tavaszi
tavaszi melléknév és főnév
I. melléknév
1. Tavaszra eső <idő- v. napszak>. Tavaszi este, nap. Tavaszi reggeleken milyen szép lesz a madarak dalát hallgatnom. (Gárdonyi Géza) [Április bolondja.] Benned születtem édesbús szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs. (Juhász Gyula)
2. Tavasszal történő, előforduló, szokásos; tavaszra jellemző <dolog>. Tavaszi csapadék; tavaszi fáradtság ←; tavaszi levegő, tavaszi napéjegyenlőség, sár, szántás, szél, vásár. Tavaszi szél utat száraszt. (népköltés) Megjön a tavasz tarkasága: fehér pöttyök és piros pontok, virágos fák, tavaszi gondok. (Babits Mihály) Reménytelen az élet ebben a tavaszi sárban, szélben. (Móricz Zsigmond) || a. (mezőgazdaság) Tavasszal elvetett <gabona>. Tavaszi árpa, búza, rozs, vetés. || b. Tavasszal kifejlődő <növény v. növényi rész>. Tavaszi hagyma; tavaszi hérics ←; tavaszi kikerics ←; tavaszi retek, virág. || c. (állattenyésztés) Tavaszi gyapjú: tavasszal nyírt gy.
3. Tavasszal használatos, tavaszra való <dolog>. Tavaszi kabát, ruha.
II. főnév tavaszit, -ak, -ja (mezőgazdaság) Az a gabona, amelyet tavasszal vetnek el. A földet előkészítettük a tavasziakra. A földek egy részét tavasziakkal vetette be.
