távollevő
távollevő melléknév és főnév, (kissé régies) távollévő
I. melléknév Jelen nem levő, szokott tartózkodási helyétől messze tartózkodó, bizonyos távolságban levő <személy>. A távollevő felperes. Nem szép szapulni a távollevő személyeket. Távollevő barátai mind visszatértek. Távollevő férje helyett intézkedett. Mindaz a legenda…, ami nevéhez fűződött, nimbusz lett most egy távollevő ifjú alakja köré. (Babits Mihály)
II. főnév Távollevő személy. Oly társaságban vagyunk, hol örömest megszólják a távollevőket, s érdekes pletykákat tudnak elbeszélni rólok. (Gyulai Pál)
