téboly
téboly főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. (irodalmi nyelvben) Zavarodott elmeállapot, elmebaj. Kitört rajta a téboly. Pillanatnyi tébolyában főbe lőtte magát. Néma dzsin ült büszke torkomon | S agyamat a Téboly ütötte. (Ady Endre) Ó szép magyar fejek… | Ady, Csáth Géza, Cholnoky, | ki regés és mélyen-kék szemeddel | járták közöttünk, kísértet gyanánt, | tébolyt keresve. (Kosztolányi Dezső) || a. Paranoia. Hatalmi tébolyba esett. Vallási tébolyban szenved.
2. (bizalmas, túlzó) (Ez tiszta v. valóságos) téboly: idegesítően zűrzavaros, hajszolt helyzet, állapot, körülmény. Az a felfordulás, ami ott van, valóságos téboly.
