tegzes
tegzes [e-ëI v. ë-ë v. e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] (történettudomány) Olyan <személy>, akinél tegez van; tegezzel felszerelt. Azután jöttek a piroszászlós, íjas, tegzes szpáhik. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (történettudomány) Tegzes személy, kül. tegezzel felszerelt katona. Huszon öt ezer ez és mind jó tegzessek. (Zrínyi Miklós)
2. (állattan) Tegzesek: a repülő rovarok csoportjának az a rendje, melynek tagjai külsejükre nézve éjjeli lepkékhez hasonlítanak; lárváik a vízben élnek, és ott potrohukat többnyire maguk készítette tegezszerű csőbe rejtik; tegzes szitakötők (Trichoptera).
