tehén
tehén [e] főnév tehenet [e-e-e], tehene [e-e-e]
1. A szarvasmarha nősténye, amely már borjazott; főként tejéért tartott háziállat. Borjas, tejelő tehén; bonyhádi, magyar, szimentáli, svájci tehén; fehér, fekete, piros, tarka, zsemleszínű tehén; a tehén bőg, döf, kérődzik; a tehén faránál → áll v. jár; tehenet fej, tart. Mind a két tehenük megellett. Szóláshasonlat(ok): úgy áll rajta, mint tehénen a gatya v. illik rá, mint tehénre a gatya: <vmely ruhadarab> nem illik hozzá, nem neki való. Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek. (Arany János) Talán aludt volna napos reggelig, ha virradatkor egy tehén el nem bődül ablaka alatt. (Gárdonyi Géza) [A jámbor tehén.] Lustán csámcsog jó-régi jászla mellett. | Öreg jámbor bolond, de jó tehén – | tavaly is, most is drága borjat ellett. (József Attila) || a. Vadon élő, nagyobb testű, páros ujjú kérődző állat nősténye, kül. szarvastehén. Tehenet lőtt. A hatalmas szarvas ott őrködött a tehenek körül.
2. (átvitt értelemben, durva) Rendsz. elhízott, testes, nagy keblű nő. Micsoda tehén lett abból a szép leányból!
Szólás(ok): kicsalá a tehénből a borjút: nagyon tud kérni, kunyerálni, rimánkodni; kilopná a tehénből a borjút: ügyes és nagy tolvaj.
Szóösszetétel(ek): 1. tehénbőség; tehéncsülök; tehénfajta; tehénfark; tehénfogat; tehénganéj; tehénhimlő; tehénláb; tehénorr; tehénsajt; tehénszar; tehénszépség; tehéntartó; tehéntőgy; tehéntrágya; 2. fejőstehén; szarvastehén.
