1. Olyan <személy>, aki vmit teker (főleg 1–3), csavar. Fonalat orsóra tekerő munkásnő; a csigát tekerő munkás; a szalmából kötelet tekerő parasztlegény.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <érzet>, amelyet vmely erős, csípős szag idéz elő. Mintha tűt szúrnának orra cimpájába. Vagy mintha alatta reszelnének tormát, Tekerő nyilallást érze olyan formát. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e]
1. Kézzel hajtott, forgatott v. így felhúzott gépnek, készüléknek a mozgásba hozatalára való fogantyú. A verkli tekerője. Két lába között egy furfangos szelencét [= kávédarálót] szorongat, aminek felül tekerője vagyon. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Kulcs (2b). Most elnézik őt [= a lantost] eszelősen támolygani, Miután a lant tekerője kihullt s idegében semmi feszesség. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Csörlő (2)
3. (népies) Függőleges tengelyen forgó szerkezet, amelyre a legombolyítandó fonalat kifeszítik.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.