teknő
teknő [e] főnév -t, -je [e], (népies) tekenő [e-e]
1. Faderékból homorúan kivájt, ill. deszkából összerótt, lefelé egyenesen szűkülő, nyitott ládához hasonló háztartási eszköz, amelyben mosnak, kenyeret dagasztanak v. élelmet tartanak. Bort ez csobolyóban, az kecsketömlőben, Kenyeret hoz amaz bükkfa tekenőben. (Arany János) Az édesanyám kint mosott a kútnál, én meg ültem a lábánál a teknő alatt. (Móra Ferenc) Jöttek a sátoros cigányok, kivájtak egy-egy nyárfát a faluban, s abból tekenőket és kanalakat faragtak. (Móricz Zsigmond)
2. (állattan) Egyes hüllőfajták v. puhatestű állatok testét egészen v. részben borító, kemény, csontszerű héj. A teknősbéka teknője.
3. Hosszan elnyúló, lapályos fenekű völgy; völgyteknő. A hegység közepén levő teknőben zöldséget termelnek. A Márton-hegy teknőjében artézi kutat fúrattak. (Jókai Mór) A… falucskák Mint békés rozskenyerek Töppednek a barna teknőn. (Tóth Árpád)
4. (hajózás) A hajó öble, hasa, a hajótest vízbe merülő része.
Szóösszetétel(ek): 1. teknőforma; 2. békateknő; dagasztóteknő; mosóteknő; sütőteknő; völgyteknő.
