tél-túl határozószó, til-túl [i-u v. i-ú v. í-u] (népies)
1. Néhány helyen; imitt-amott, itt-ott. Tél-túl találsz még szőlőt is. Tél-túl, egy kis szalmát hányt a földre. Mindannyiról rongyokban csüngött alá az öltöny, til-tul takarva tagjaikat. (Jókai Mór) A kőfalon kívül sárga homokos mező. Tél-túl egy-egy vén fa. (Gárdonyi Géza)
2. Csak úgy nagyjából, nem gondosan. Tél-túl összeeszkábál vmit. Vén, halottas esti kert. | Itt-ott ferdén, egyedül, Egy-egy tél-túl földbevert Furcsa fejfa hegye dűl. (Tóth Árpád) A pusztán nem nagyon tudják se a napokat, se a heteket. Még a hónapokat is tél-túl. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó) Összevissza. Tél-túl beszél valamit.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.