téli
téli melléknév
1. Télhez tartozó, télre eső <idő- v. napszak>. Téli éjszaka, este, nap, reggel, szünet. Fölnéztem a didergő csillagokra, | mik fázva égtek fönn a téli éjbe. (Kosztolányi Dezső) Szinte kékespiros volt az arca így téli reggel. (Móricz Zsigmond)
2. Télen történő, előforduló, tapasztalható, szokásos; télre jellemző <dolog>. Téli álom ←; téli betegség, ég, időjárás, sport. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok… De látod amottan a téli világot? | Már hó takará el a bérci tetőt. (Petőfi Sándor) Csupa remény volt e reggel, mert kisütött a téli nap. (Babits Mihály) || a. Későn érő, ill. télire elrakható, elálló <gyümölcs, zöldség>. Téli alma, körte; téli spárga ←. || b. Téli toll: télen tépett t. || c. (ritka) Téli margaréta: krizantém.
3. Télen használatos, télen viselt, télre való <dolog>. Téli kabát, ruha, szállás, takarmány, tüzelő. Dorottya leveté a vénség szőnyegét, Mint a kígyó szokta téli lebernyegét. (Csokonai Vitéz Mihály) A gőzhajók sem igen tudják, meddig haladnak még… Mihelyest a jég megjelen, leóvakodnak a téli kikötőbe. (Tömörkény István) A doktor kijött perzsagalléros téli kabátjában a kapu elé. (Hunyady Sándor) || a. Télen érvényben levő <dolog>. Téli menetrend; téli időszámítás: <a nyári időszámítással szemben>.
Szóösszetétel(ek): téligúnyás; téliruhás; télisapkás.
