tényállás
tényállás [ny-á] főnév
1. (jogtudomány, hivatalos) Vmely ügy, cselekmény jogi megítéléséhez szükséges elemek (tények, szándék, körülmények stb.) összessége. A tényállás figyelembe vétele; a tényállást felderíti, felveszi, kideríti, rögzíti. A bíróság megállapítja a tényállást. A jegyzőkönyvet a tényállással átadhatjuk az ügyvédnek holnap. (Karinthy Frigyes)
2. (választékos) Vmely esemény, helyzet a maga körülményeivel és részleteivel; tény (4), helyzet (3a). A tényállás ez. A tényállásról már fel volt világosítva Adalbert gróf. (Jókai Mór)
