tényleges
tényleges [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Valóban, tényként létező, a valóságban meglevő. Tényleges előnyök, hatalom; tényleges helyzet. A dolognak nincs semmi tényleges alapja.
2. Valósággal történő v. történt, olyan, aminek látható, kézzel fogható, kimutatható eredménye van. Tényleges munkálatok; tényleges szaporodás ←; a hatalom tényleges gyakorlása; ténylegesen végzett munka.
3. A valóságos helyzetet, viszonyt állapotot tükröző <a képzelttel v. a hamissal ellentétben>; valóságos, bizonyos. (jogtudomány) Tényleges birtoklás: a jog szerinti birtoklás ellenére érvényesülő hatalom a dolog felett; tényleges eredmény, érték, jövedelem, kiadások; a hadsereg tényleges létszáma. Ma azon tényleges hasznot mutatjuk föl, hogy földeinket ésszerűen míveljük. (Vas Gereben) A tényleges birtoklás, valamint haszonélvezet az anya kezében maradt. (Mikszáth Kálmán)
4. (katonaság, nem hivatalos) Aktív, nem tartalékos <katonai személy.> Tényleges főhadnagy. || a. (1945 előtt, nem hivatalos) Hivatali munkakörét valósággal betöltő <polgári személy, a címzetessel v. a nyugalmazottal ellentétben>. Tényleges államtitkár.
5. (katonaság) <Állandósult szókapcsolatban:> Tényleges állomány: a hadseregnek az a része, mely ténylegesen szolgáló személyekből áll, ellentétben a tartalékkal; tényleges idő: kötelező sorkatonai szolgálati idő, amelyet vki nem mint fegyvergyakorlatra behívott tartalékos szolgál végig; tényleges idejét tölti; tényleges szolgálat: <a tartalékos szolgálattal ellentétben> az a szolgálat, amely mint egyedüli foglalkozás kizár minden más egyidejű foglalkozást; tényleges szolgálatra hív be, vonul be. Lemond a tényleges szolgálatról, tartalékba vonul.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (katonaság, nem hivatalos)
Aktív, nem tartalékos személy. Tartalékosok és ténylegesek. A laktanyában beszéltem egy ténylegessel.
ténylegesség.
