terebélyes
terebélyes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (tájszó, régies) terepélyes [e-e-ë], (elavult) terebély
1. Olyan <fa>, melynek szélesen elterülő, dús lombozatú, nagy koronája van. Terebélyes ág, fa. Letelepedik egy terebélyes tölgyfa árnyékába. Útfélen a fűből felvillant Orbai pajzsa; | Fáradtan maga benn alvék terebély fa tövében. (Vörösmarty Mihály) Társak nélkül van magában: Terepélyes nagy fa. (Tompa Mihály) Homoktisztás várt… | meg egy belűlről lugassá nyesett, | terebély bokor: zöld árnyként esett | át lombján a fény. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, kissé tréfás) Népes, kiterjedt. Terebélyes baráti köre, rokonsága van. Megsokszorozta önmagát egy új, terebélyes családot teremtve az ifjúságban. (Kosztolányi Dezső)
2. (tréfás, gúnyos) Nagyon elhízott, széles, testes <személy, termet>. Terebélyes asszonyság, hentes, kofa. A pamlagról egy éltes úrnő emelkedett fel terebélyes termettel. (Mikszáth Kálmán) Volt ott két pesti úr, sovány…, a többi mind terebélyes úriember. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) Olyan <rendsz. kerek tárgy>, amely szélesen elterülő alakjával nagy helyet foglal el. Terebélyes asztal. A vánkos mellett… terebélyes rézmedence, hasonlatos a budai templom vörösrézből való keresztelő medencéjéhez. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, ritka) Nagyon szövevényes, szerteágazó <dolog>. Terebélyes ügy.
terebélyesít; terebélyesség.
