térkép
térkép főnév -et, -e [e, e]
1. A Föld felületének tagolódását és domborulatait, térszíni formáit és alakulatait mértanilag, egységesen megállapított jelek s meghatározott arányú kisebbítéssel, rendsz. síkban ábrázoló, gyak. színes rajz. → Általános térkép; asztali, fali, iskolai térkép; hegy- és vízrajzi térkép; a Föld, a világ, Európa, Magyarország térképe; a megye, a járás, a város térképe; domború térkép: olyan t., amely a terep egyenetlenségeit plasztikusan ábrázolja; a térképről lemér, leolvas vmit; térképet olvas: a térkép jelein eligazodik; térképet szerkeszt, rajzol; a térképet → tájékozza. Mély éjjeken hányszor nézlek, te Térkép | … Járok japán, olasz és muszka földön. (Kosztolányi Dezső) Az unatkozó öreg meg-megállt a lépcsőházban… Magyarország nagy térképe mellett. (Babits Mihály) A Földrajz… | az új volt, tetszett… | meg a térképek – hogy egy perc alatt | a messziről oly sokat mondanak. (Szabó Lőrinc) || a. Vmely földrajzi, társadalmi, természeti jelenség megoszlását, ill. a felszínnek v. terepnek vmely sajátos szempontból számba vett tulajdonságait ábrázoló ilyen rajz. Éghajlati, gazdasági, hajózási térkép; → kataszteri térkép; katonai, népsűrűségi térkép; → politikai térkép; a gépállomások térképe.
2. Az a vászon, papír v. más anyag, amelyre ez rá van rajzolva v. nyomtatva. Szakadás, folt, kopás van a térképen.
Szóösszetétel(ek): 1. térképcsomó; térképgyűjtemény; térképhálózat; térképhelyettesítés; térképkészítés; térképléptek; térképrajzolás; térképrajzoló; térképsorozat; térképszerkesztés; térképtartó; 2. autótérkép; csillagtérkép; falitérkép; világtérkép.
térképes.
