természetesség
természetesség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek természetes (1) volta, természet adta, vele született eredetisége, természetszerű rendje, szükségszerűsége. Bájának, szépségének természetessége; alakjának, ízének összetételének természetessége; az észjárás, az ösztönök, a szükségletek természetessége; a fejlődés, a halál természetessége; az eljárás, a folyamat, a jelenség, a következmény, a következtetés természetessége; a gyógymód természetessége.
2. Természetes (3, 3a) magatartás, viselkedés, modor; mesterkéletlenség, eredeti egyszerűség, fesztelenség. Józan, paraszti, színlelt természetesség; beszédének hangjának, mozdulatainak, stílusának természetessége. Természetessége megnyerte rokonszenvünket. Zavartalan természetességgel mozgott a társaságban. Bennem ifjúkorom alatt az álmíveltség, szemfényvesztés… nem rontották meg az eredeti természetességet. (Táncsics Mihály) Csak ne olyan feszesen, kérem… minél több természetesség! (Mikszáth Kálmán)
