terület
terület [e-e] főnév -et, -e [ë, e
1. A föld felszínének vmely nagyobb része. Árvíz sújtotta terület; → büntető terület; → fertőzött terület; → gyakorló terület; → kíméleti terület; magyarlakta, megművelt, megszállott, vitás, vízállásos terület. A tokajhegyaljai vidék hazánk legkitűnőbb bortermő területe. A repülőgép a szomszédos ország területére tévedt. Magyar vagyok. Legszebb ország hazám | Az öt világrész nagy terűletén (Petőfi Sándor) A távolságok a hosszan elnyúló határ miatt itt akkorák, hogy más területekkel alig hasonlíthatók össze. (Tömörkény István) Fel lehetne harmincezer emberrel építeni az országot… Feláshatja a pilisi karsztokat, felszánthatja a Hortobágyot, s termővé változtathatja a szikes területeket (Móricz Zsigmond) A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vminek meghatározott v. megmért, esetleg mértékegység(ek)ben kifejezett v. megadott felszíne, kiterjedése. Az előcsarnok, a szoba, az udvar, területe. Magyarország területe 93 011 km2. || b. (ritka, költői) A víz, a folyó területe: felszíne. Komor felleg, gyászfeketén, Úsz a folyam terűletén. (Arany János)
2. (mértan) Síkidomnak az a nagysága, kiterjedése, amelyet kerülete határol. A kör, a négyzet területe. Kiszámítja a háromszög területét.
3. Az az igazgatási v. felügyeleti egység, amely vmely hatóság, hivatal hatásköre alá tartozik. Autonóm terület: olyan államigazgatási egység, melynek lakossága nemzeti sajátosságainak szabad érvényelsülése érdekében önkormányzatot élvez; → engedményes terület; francia gyámság alatt álló terület; a debreceni ítélőtábla, a dél-dunántúli szénbányászati tröszt, az esztergomi egyházmegye, a gyulai járás területén. Miskát a legjobb bírónak kezdték emlegetni, az egész tábla területén. (Babits Mihály)
4. (átvitt értelemben) Vmely tudomány, foglalkozás, cselekvés hatásköre, tere. Újítások a belpolitika területén. Itt már az orvostudomány területére lépünk. Nem járatos a lelki, szellemi élet területén.
Szóösszetétel(ek): 1. területátengedés; területegység; területmérés; területnagyobbítás; területnövekedés; területrendezés; területrész; területsáv; területvédő; területvesztés; területveszteség; 2. alapterület; árterület; belterület; érdekterület; felségterület; forrásterület; földterület; hadtápterület; határterület; közterület; külterület; lakóterület; legelőterület; magánterület; munkaterület; nyelvterület; nyelvjárásterület; rakterület; szakterület; szállásterület; szántóterület; termőterület; vadászterület; vámterület; vetésterület.
