tétlen
tétlen [e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e] Kényszerből v. saját elhatározásából, szántszándékkal nem cselekvő, semmit sem tevő <személy, csoport, közösség, szervezet>. Tétlen ember, hivatal. Tétlen csoportok álldogáltak a piacon. Az akadémia tétlen, s talán szervezni fogják az új kor szellemében. (Gyulai Pál) || a. Ilyen embertől, közösségtől eredő, ilyenre valló. Tétlen szemlélődés, üldögélés; tétlenül ácsorog, üldögél, tölti idejét. A fasiszta rendőrség tétlenül nézte a verekedést. Nem nézhették tovább tétlenül az alattomos mesterkedést. Anyaghiány miatt a munkások tétlenül álltak. A segédek megint összegyűltek a pult mögött, tétlenül, egyik nagyobbat ásított, mint a másik. (Gelléri Andor Endre) || b. (ritka, rosszalló) Dolog, foglalkozás nélküli, semmittevő. Tétlen aranyifjak, gazdagok. Tétlen úriasszonyok üldögéltek a cukrászdában. || c. Ilyen emberre jellemző <állapot, magatartás>. Tétlen élet. Széchenyi szól: s a tétlen erő munkára gyülekszik. (Arany János) Tétlen életünkben… nagy esemény volt…, hogy segíthettünk egy új élet megszületésénél. (Kuncz Aladár) Az én | keserü lelkem | …menekűl a kétségbeesés | tétlen sivatagába. (Szabó Lőrinc)
II. határozószó (régies, választékos) Semmit sem cselekedve, tevékenység nélkül; tétlenül. S tétlen tovább bolyongok ismét, Egyéb dolgom sincs. (Arany János) Tétlen és dohogva üldögélt elsötétített zsalui mögött. (Babits Mihály)
