teve
teve [e-e] főnév tevét, tevéje [e, e-e]
Kérődző, párosujjú emlősállat, a sivatagi vidékek hasznos teherhordó állata (Camelus). → Egypúpú teve; → kétpúpú teve; tevén utazik. Régen a tevét a sivatag hajójának mondták. Cifrán felöltöztetett két tevék… az alkoránt [= a koránt] vitték. (Mikes Kelemen) A táborban már akkor a vízhordó tevék is megjelentek. (Gárdonyi Géza) A sátor ponyvája föllebben, és két kopott tevét kihoznak. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): tevebőr; tevehajcsár; tevehajtó; tevehát; tevekaraván; tevepásztor; tevetej; tevetrágya.
tevés.
