tied
tied [e] névmás, birtokos, több birtok esetén: tieid v. (népies) tiedek [e-e]; tárgyként egy birtok esetén tiedet [e-e]; (kissé népies v. választékos) tiéd -et [e]
I. (melléknévi) Olyan, az a(z)…, ami, aki hozzád tartozik, a te tulajdonod(ban van), birtokod(ban van).
Használata:
a) <Állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként.> Ez a föld (a) tied. Tied lesz a bérlet. Tied vagyok: a) minden érzésemmel hozzád tartozom, rendelkezel velem, b) átadom neked testemet szerelemre; c) (ritka) feleséged leszek. Te az → enyém, én a tied, ásó, kapa (s nagy harang) válasszon el egymástól. (szójárás) Sem a ló, sem az ostor (sem a kocsi) nem a tied: ne kíméld a lovakat, hajts olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Tied vagyok, tied hazám, E szív, e lélek. (Petőfi Sándor) Bátyám birtokára egy cseppet sem vágyom; A magamé sem kell, legyen tied, bátya. (Arany János) Én szerelemből lettem a tied. (Ambrus Zoltán) –a1 (gúnyos) Amit megérdemelsz, valami nem kellemes dolog, ami kijut neked. Mindjárt kapsz egy nyaklevest, az aztán a tied lesz. Te pedig kaptál egy keresztüllőtt lábat, az a tied: azzal lefekhetel. (Jókai Mór) –a2 Tied a jövő, a nagy világ: a j., a n.v. minden lehetőségét kedvedre kihasználhatod.
b) <Alanyként, tárgyként v. határozóként, olyan szembeállításban, amelyben egy másik nyelvtani személyű birtokos és birtokszó kapcsolata a birtok tárgyi jelentését nyilvánvalóvá teszi.> Az én kalapom szürke, a tied barna. Az én feleségem kenyeret keres, a tied a háztartásban dolgozik. A magam kalapját viszem, nem tiedet. Üsd az | orrát, magyar, ki bántja a tied’! (Katona József)
II. (főnévi) -et, tieidet [e, e-e]
1. A tieid: a) családod, b) közeli hozzátartozóid, szeretteid. Mikor kaptál hírt a tieidről?
2. (szójárás) Az enyém- tied (-övé): a magántulajdon és személyi tulajdon elve. Külön vagyona senkinek nincs, hogy az enyim-tied veszekedjék. (Jókai Mór) Fogalma sem volt [kis öcsémnek] az enyém, tied, övéről: minden az övé volt [= mindent magának akart]. (Móricz Zsigmond)
