tigris
tigris főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Ázsiában honos, hatalmas testű, sárga v. barna alapon fekete harántcsíkokkal tarkázott, rövid szőrű, a macskával rokon ragadozó állat. (Leo tigris) Bengáliai, emberverő tigris; dühös, kegyetlen, vérengző tigris; tigrisre vadászik. Tigrist lőtt. Túl az éjszín tengernek habjain | … lakoznak… A tarka tigrisek s a hajnal lovai. (Csokonai Vitéz Mihály) Autók bőgnek föl kinn az utcán, | mint őserdőben a tigrisek. (Kosztolányi Dezső) A túlsó parton egy bokor mögött, hatalmas tigris lapult meg, ugrásra készen. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kegyetlen, vérengző természet, ill. ilyen természetű ember. Ne dühösíts, Borbála, ne költögesd bennem a tigrist. (Mikszáth Kálmán) Álmaimban megjelent | emberi formában a csend | s szívében néha elidőz | a tigris és a szelíd őz. (József Attila)
3. (történettudomány, bizalmas) <A szabadságharc előtti politikai életben> ellenzéki képviselő v. az ellenzék lelkes híve. Átpártol a tigrisekhez. Lepkefi, járatosabb tigrist is véve magához, A felső járást akará hő lángra hevíteni. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. tigrisbőr, tigrisfajzat; tigrisfoltos; tigriskarom; tigriskörmű, tigrislábú; tigrissörény; tigrisszem; tigrisszívű; tigrisvadász; 2. királytigris.
tigrises, tigrisi.
