tilt
tilt ige -ott, -son; -ani (-ni)
tárgyas <Személy, ill. vmely erkölcsi v. jogi szabály, szokás a maga hatalma v. tekintélye alapján> azt parancsolja v. sugallja, hogy ne tegyünk vmit. Ezt tiltja az erkölcs. Az orvos tiltja a dohányzást. A törvény tiltja a lopást. „Kis szivem, tehát csak nem jössz el velem?”… S búsan otthagyott az utca szögletén, No de mit tegyek, ha tiltja a szülém. (Czuczor Gergely) Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta kettőjüknek a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult. (Móra Ferenc) Igy fájt Sapphó. Négy teljes héten át | … napra-nap leste: jön-e, kit | tiltott a törvény, de akart a szív. (Szabó Lőrinc) || a. (tárgy nélkül) (ritka) Ilyen rendelkezés(eke)t ad (ki). A nevelő ne csak tiltson, hanem mutasson rá a helyes magatartásra is. || b. tárgyas <Belső kényszer> arra késztet vkit, hogy ne tegyen (meg) vmit. Fogadása tiltja, hogy bort igyon. Tiltja a lelkiismerete, hogy ilyesmit tegyen. Tiltsa bár az ész szava,… Érted lángol, érted él Minden érzetem. (Bajza József) Hát engem mi tilt, hogy kebeledre dőljek? (Arany János)
Igekötős igék: betilt; eltilt, kitilt; letilt; megtilt; visszatilt.
tiltható.
