tímár
tímár főnév -t, -ok, -ja (népies, régies) timár
Nyersbőrnek ásványi sókkal (timsóval, csersavval, konyhasóval stb.) való kikészítését foglalkozásszerűen végző szakképzett kisiparos, ill. szakmunkás. Megvetve a nemest, előkelőt… Vargák- s timárokhoz adod magad. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A törvényszéki elnök? egy timár fia, nem bír a gőgjével. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): tímárbak; tímárbőr; tímárcsáva; tímárcser; tímárgyapjú; tímáripar; tímárkés; tímárlegény; tímármester; tímármunka; tímárműhely; tímársegéd; tímársó; tímártőke; tímárvarga.
tímári; tímárság.
