típus
típus főnév -t, -ok, -a (régies írva: typus is)
1. Általában, vmely csoport, fajta egyedeinek közös jellemző vonásait legtökéletesebben képviselő mint- v. példakép, alapforma. || a. Vmely emberfajtához, -csoporthoz, társadalmi osztályhoz, foglalkozási ághoz, jellembeli alkathoz tartozó egyénekre jellemző (alapvonásaikat magában egyesítő, megszemélyesítő) mintakép. Angol, cigány, germán, magyar, olasz típus; → auditív, → motorikus, → vizuális típus; birkózó típus; bohém, szélhámos, táblabíró, vénlány típus; igazi kozák típus; valódi vidéki típus; a kispolgár, a fösvény típusa. Az igazi tanár típusa volt. Az arc… vonásaiban inkább a görög, mint spanyol typusra emlékeztető. (Jókai Mór) Milyen jó volna… tudni, hogy az a ki Zsuzsika milyen típus volt?… (Móricz Zsigmond) || b. (irodalomtudomány, művészettörténet) <Vmely szereplőben, alakban> ennek művészi ábrázolása, kifejezése, megjelenítése. A képzelt beteg típusa Molière-nél. A regényben igen sikerült a szocialista hős típusa. A Schiller jellemrajzai nagyrészt typusok. (Gyulai Pál) A Karthausi alakjai… typusok s nem egyének. (Péterfy Jenő) || c. Fajta, válfaj; féleség. Furcsa, ritka típus. Nem mindennapi típus volt.
2. Vmely iparcikknek, gyártmánynak bizonyos minta szerint (tömegekben) készített változata; szabvány (1a). Férficipőben ez a legújabb típus. Megkezdték az új típus sorozatgyártását
3. (megelőző jelzővel, rendsz. csak állítmányként) Vmilyen fajtához, típushoz tartozó; fajtájú, típusú, mintájú. Milyen típus ez a gép? Régi, kezdetleges típus.
Szóösszetétel(ek): 1. típusalkotás; típusbakancs; típusbútor; típuscipő; típusedény; típusétel; típus-fehérnemű; típusing; típuskalap; típusliszt; típusmenü; típusöltöny; típusruha; típussütemény; típusszoba; típusszövet; típuszsebkendő; 2. betűtípus.
típusú.
