tiszt
tiszt főnév -et, -je v. (csak az 1–2. jelentésben) -e, [ë, e, e]
1. (rendsz. ragos alakban) (kissé régies, választékos) Hivatali hatáskor, munkakör, hivatali rang, tisztség (1). Fejedelmi, főpapi, közgyámi, miniszteri tiszt; tiszte → tartja; tisztében áll vkinek vmi: hivatalának, megbízatásának a hatáskörébe tartozik; bírói tisztének eleget tesz; tisztéről lemond; felmentik tisztétől. Ki mérészli [= merészeli] megsérteni most királyi tisztemet…? (Csokonai Vitéz Mihály) Szűcs János annyira elkeseredett, hogy rögtön letette a főbírói tisztét. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Hivatallal, ranggal, szereppel általában vmilyen minőséggel együtt járó kötelesség, feladat. Alattvalói tiszt; tisztének tart vmit; elfeledkezik tisztéről; teljesíti, teszi a tisztét. Kinek a tiszte lesz az ellenőrzés? Kinálgatja őket a jó háziasszony, Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon. (Petőfi Sándor) Nem tiszte a lantnak olyatén szolgálat, Hogy megénekeljen minden egyes tálat. (Arany János)
2. (költői) Tiszteletadás mint szomorú v. örvendetes kötelesség. Megtettük amit bús tisztünk hagya,… S írt hagyva, s bús emléket víve el, Hajnal derültével megindulunk. (Vörösmarty Mihály) Oh, az nem megy ám…, hogy… egy látogató jeggyel lerója tisztét. (Jókai Mór)
3. <Egyenruhás testületekben> a nagyobb képzettségű parancsnoki, vezetői állomány tagja, akit rendsz. megfelelő iskola, tanfolyam elvégzése, ill. vizsga után neveznek ki. Aktív tiszt; → alantos, → alattos tiszt; → beosztott tiszt; → első tiszt; tartalékos, vezérkari tiszt. Íme kilenc felől vagyunk megtámadva; Váraink császári tiszteknek átadva. (Sárosy Gyula) Annyi tiszt lődörgött itt, hogy még a szeplős asszonyoknak is hármával jutott udvarló. (Mikszáth Kálmán) Egyiknek tiszt a fia, magas, büszke legény. (Gelléri Andor Endre) || a. (ma rendsz. összetételben) (régies) Hivatalt, rangot, tisztséget viselő személy. Bírósági, gazdasági, gazdászati tiszt. Másnap előfogta a vármegye tisztje. (Arany János) Minap is… a grófi tiszt karddal verte az embereket, hogy fölöslegesen ne csináljanak kárt. (Móricz Zsigmond)
4. <A postánál és vasútnál> a második szakcsoportba tartozó legalacsonyabb tiszti rendfokozatot viselő személy v. ritk. ilyen rendfokozat. → Műszaki tiszt; vasúti tiszt. Tisztté nevezték ki. Tiszt volt rangja a postánál.
5. (játék) <Sakkban> bármelyik figura a gyalogon kívül. Tiszt előnye van. Tisztet veszített. Valamennyi tisztjét játékba hozta.
Szóösszetétel(ek): 1. tisztavatás; tisztképzés; tisztnevelés; tiszttárs; 2. adótiszt; altiszt; csapattiszt; főtiszt; gárdatiszt; gazdatiszt; honvédtiszt; irodatiszt; katonatiszt; nevelőtiszt; postatiszt; rendőrtiszt; repülőtiszt; segédtiszt; sporttiszt; számtiszt; tengerésztiszt; törzstiszt; vámtiszt.
tisztecske.
