tiszteleg
tiszteleg [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë]
1. <Vmely szervezetnek, testületnek egyenruhát viselő tagja> az előírásoknak megfelelően köszön, rendsz. úgy, hogy jobb kezét sapkájához, kalapjához stb., ill. váll- vagy fejmagasságig emeli; szalutál. Tisztelegj!: <ilyen cselekvésre felszólító vezényszó>. Katonásan tiszteleg. Az úttörő tiszteleg. Az őrvezető összecsapta a bokáját és gépiesen tisztelgett. Tisztelgett a zászlók előtt. Az állomásfőnök… kesztyűs kezét sapkája ellenzőjéhez emelve tisztelgett. (Kosztolányi Dezső) || a. Feljebbvaló, ill. a másik fél üdvözlésére, köszöntésére fegyverrel, vmely jelvénnyel (pl. zászlóval) v. fejjel, testtartással vmely előírt mozdulatot végez. Fővetéssel tiszteleg: fejét az üdvözölt személy irányába veti, karddal tiszteleg; zászlóval tiszteleg: a) meghajtja a zászlót vki, vmi előtt, b) <hajó> egy másik hajó üdvözlésére zászlaját felvonja. A két vívó a tőrével tisztelgett egymásnak. || b. <Főleg sportoló, polgári v. szolgálati viszonyban levő személy> a tiszteletadás jeléül magát kihúzva, egyenesen, mereven áll. A tömeg némán tiszteleg a szobor, a koporsó előtt. A tizenegy játékos tiszteleg a felkúszó magyar zászló előtt.
2. (választékos) Tiszteleti látgatásra, tiszteletadásra megjelenik vkinél, vmely hatóságnál. Az angol követ tisztelgett a minisztertanács elnökénél. A külföldi diplomaták tisztelegtek a köztársasági elnöknél. A nép választottai tisztelegve járultak eléje. (Jókai Mór)
tisztelgés, tisztelgő.
