tiszteletlen
tiszteletlen [ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
Vki, vmi ránt a kellő tiszteletet nem érző, nem tanúsító <személy, megnyilatkozás>. Tiszteletlen ember, suhanc; tiszteletlen beszéd, kifejezés, szavak, magatartás, viselkedés, tiszteletlen hangon v. tiszteletlenül beszél vkivel. Vigyáztam…, hogy levelembe… semmi tiszteletlen szó ne csússzon be. (Kazinczy Ferenc) Az öregúr felől a legtiszteletlenebbül nyilatkoztak. (Jókai Mór) Magas méltóságokról, országosan elismert koszorús írókról nagy társaságokban a lehető legtiszteletlenebbül nyilatkoztam. (Kosztolányi Dezső)
tiszteletlenkedik.
